Ennyi.
A komunikációs bénázást eddig (és valószínűleg végleg) senki nem váltotta bevételre, pedig a Telekom 700 millás bukóján azért lehetett volna slankítani. No persze ehhez már profin kellene ismerni és használni a közösségi médiát, a touchpointokat és a mikro interakciókat, ami Magyarországon még a Pató Pál metodika szerint van kezelve.
Nem oldalakat, de könyveket lehetne telírni értékelésekkel, tanulságokkal és ötletekkel, de ehelyett inkább belinkelnék néhány jólsikerült írást vagy/és fontos megjegyzést, egy-két gondolattal megtoldva.
Kezdem a Voda által rendelt Doransky értékeléssel.
Szeretem Dobó írásait, korrektek, de ez picit csúszós talaj még neki is. Tudnillik egy dolog feltűnően hiányzik az írásból: Az hogy a magyar népet egyáltál nem érdekli ez a tíz oldalas védekezés, azaz a vezetőség hebegős és csúsztatós magyarázkodása. A szakma legyint rá, a tömegekhez meg nem jut el. Még akkor sem, ha Doransky a legolvasottabb magyar blogger.
Ezen felül az írás (érthető okokból) nem mutat rá elég egyértelműen és erősen a Vodafone (és általában a magyar nagyvállalatok) menedzsmentjének alulképzettségére, viszont csöndben szemet huny afelett, hogy az operatív vezetők végül semmiféle felelősséget nem vállaltak. Persze alapvetően az ilyen esetek azért nem szoktak feltűnni, mert a magyar karrier-kultúra sokkal nagyképűbb, mint a tőlünk nyugatabbra és északabbra fekvő országokban.
Ha egy magyar kolléga pozíciót kap, akkor úgy érzi, hogy azt azért kapja, mert megérdemli és mert már mindent tud, ami a pozícióban meghozandó döntésekhez kell. Elhiszi magáról, hogy neki már nem kell tanulnia, hiszen a névjegykártyája bizonyítja a tudását. Ehhez képest az eredményesebb országokban a pozíciót egy lehetőségnek élik meg a szakemberek, amiben folyamatosan tanulni, tanulni és bizonyítaniuk kell.
Ez a kis hozzáállásbéli különbség végül pénzbe kerül. A T százmilliókat veszített, de ha esetleg valaki összeadná a Vodára zúdúlt negatív free PR piaci értékét, lehet, hogy kiderülne: a Voda vesztett többet.
Maszatolás 2.0 - Hírbehozó, Webisztán
Mind között a kedvenc írásom. Akkor is az lenne, ha az egész írás csak az első bekezdésből állna.
Karmamedia - Szóljon rólunk!
Bár a post leginkább a nyilvánvalót írja meg, egy fontos mondatot itt olvastam először:
"...ezzel vált ugyanis a multik szemében felnőtté a magyar közösségi média."
Azon lehet vitatkozni, hogy kinek mit jelent ez a mondat, de néhány dolgot minden márkának megüzen: Ha nem tanultad meg a közösségi médiát, akkor félj tőle és eszedbe ne jusson alábecsülni. Tanúsíts tiszteletet, azaz tanuld meg, mielőtt az tanítja meg neked a szabályait.
Teszem hozzá, hogy lassan el kell tudni fogadni a tényt, hogy a közösségi média nem "csak" egy kommunikációs csatorna, de hamarosan a kutatás, a termékfejlesztés és a kereskedelem alapvető helyszíne lesz, ahol nem lehet uralkodni, viszont alázattal kell szolgálni a fogyasztót.
Kreatív Online - A sárzuhany
Számomra Román Balázs cikke a legjobb első elemzés volt. Nem finomkodott, de szakmai maradt és lazán túllépett azon, hogy esetleg a Voda besértődik és elfelejt hirdetést hozni a Kreatív Csoportnak vagy a PPH-nak.
Bird (Inuit PR Network) a Csiripen - Aki egyszerűen lehülyézte a Vodát
No de nem is ez a lényeg. Ez az írás rámutatott arra, hogy a Vodafone-nál a marketinggel foglalkozó "szakemberek" csak lila ködnek és néphülyítésnek élik meg a dollármilliókért felépített pozícionálást, márkaimázst és kommunikációs kampányokat ...vagy egyszerűen csak ovodista módon nem értik azt, hogy a kommunikáció nem egy logó-headline-kép kombót jelent:
Nade könyörgöm, ez a Vodafone! Az a cég, ami teljesen egyértelműen a legfiatalosabbnak, legszabadszájúbbnak, legprovokatívabbnak pozícionálta magát a hazai piacon! Akkor mi a gond azzal, ha valaki érti is ezt, és ennek megfelelően kommunikál? Lehet ekkora rés a piac érzékelése és a cég vezetőinek elképzelése között a cég megítéléséről? És ha lehet is - felmenti-e a vezetőséget a felelősség alól, hogy képtelenek voltak értelmezni a kirúgás, mint kommunikációs aktus hatásait? Komolyan azt gondolták, hogy ennek pozitív üzenete lesz?
Persze ezeken kívül is született még rengeteg jó és kevésbé jó, szakmai és kevésbé szakmai írás a témáról, és még több, amiről még csak nem is tudok. Ebből a mennyiségből pedig a régivonalas és kezdő marketingeseknek megint le kell vonni egy tanulságot. Az online közösségi világ nem egyenlő a Facebook-kal és a Twitterrel, bármennyire is divatos szavak ezek. A háromszázezres magyar blog-szféra képes ledózerolni a világ összes pénzén megvásárolt PR megjelenéseket. Azaz ahelyett, hogy elfedésre, csúsztatásra és megmagyarázatra fecsérelné el a márka a marketing büdzséjét, ideje "truth driven" komunikációra váltani. Kihasználni az erősségeket, elismerni és változtatni a gyengeségeken. Így épül a bizalom, ami a hatékony kommunikáció és a sikeres sales alapja.
Minden jószándékommal javaslom a Vodafone kommunikációval foglalkozó vezetőinek és kollégáinak ezt a belinkelt összefoglalót memorizálni, mint az első óra anyagát. (De ajánlom ugyanígy minden cégvezetőnek és marketinggel foglalkozó kollégának is. Akkor is ha újak az információk, akkor is ha már ezerszer hallott ismétlésnek érzik)
Az Addict epollja nem egy reprezentatív kutatás, de a témát lezáró illusztrációnak megteszi.
A kérdés: Helyesen járt el a Vodafone, amikor kirúgta a twitterfelelősét?
2009 utolsó bejegyzése volt ez és érdekes módon talán 2009 legjellemzőbb és legtanulságosabb szakmai tartalma is. Nem nehéz ennél jobbakat kívánni 2010-re.
Boldog új évet kívánok minden olvasónak.
Na elő azokkal a pezsgőkkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése