2009. dec. 31.

OK, senki sem csörgött ránk - Utórengések, visszhangok, elhaló nyöszörgések

Folyamatosan jelennek meg értékelések, kritikák, benyalókák és szidalmak a december közepén történt T-Voda kommunikációs önsorsrontásról, és sokáig lesz még népszerű ez a téma a szakmai berkekben, konferenciákon, workshopokon. A szállóige is sokáig lesz még lazán benyomott poen a haverok között, de nem mint márka-kritika, csak mint jópofi félszavak, amit mi mindannyian értünk. De már kopnak az emlékek és a pusztító erejű szélvihaból csak enyhe fuvallat marad.
Ennyi.

A komunikációs bénázást eddig (és valószínűleg végleg) senki nem váltotta bevételre, pedig a Telekom 700 millás bukóján azért lehetett volna slankítani. No persze ehhez már profin kellene ismerni és használni a közösségi médiát, a touchpointokat és a mikro interakciókat, ami Magyarországon még a Pató Pál metodika szerint van kezelve.

Nem oldalakat, de könyveket lehetne telírni értékelésekkel, tanulságokkal és ötletekkel, de ehelyett inkább belinkelnék néhány jólsikerült írást vagy/és fontos megjegyzést, egy-két gondolattal megtoldva.

Kezdem a Voda által rendelt Doransky értékeléssel.
Szeretem Dobó írásait, korrektek, de ez picit csúszós talaj még neki is. Tudnillik egy dolog feltűnően hiányzik az írásból: Az hogy a magyar népet egyáltál nem érdekli ez a tíz oldalas védekezés, azaz a vezetőség hebegős és csúsztatós magyarázkodása. A szakma legyint rá, a tömegekhez meg nem jut el. Még akkor sem, ha Doransky a legolvasottabb magyar blogger.

Ezen felül az írás (érthető okokból) nem mutat rá elég egyértelműen és erősen a Vodafone (és általában a magyar nagyvállalatok) menedzsmentjének alulképzettségére, viszont csöndben szemet huny afelett, hogy az operatív vezetők végül semmiféle felelősséget nem vállaltak. Persze alapvetően az ilyen esetek azért nem szoktak feltűnni, mert a magyar karrier-kultúra sokkal nagyképűbb, mint a tőlünk nyugatabbra és északabbra fekvő országokban.
Ha egy magyar kolléga pozíciót kap, akkor úgy érzi, hogy azt azért kapja, mert megérdemli és mert már mindent tud, ami a pozícióban meghozandó döntésekhez kell. Elhiszi magáról, hogy neki már nem kell tanulnia, hiszen a névjegykártyája bizonyítja a tudását. Ehhez képest az eredményesebb országokban a pozíciót egy lehetőségnek élik meg a szakemberek, amiben folyamatosan tanulni, tanulni és bizonyítaniuk kell.
Ez a kis hozzáállásbéli különbség végül pénzbe kerül. A T százmilliókat veszített, de ha esetleg valaki összeadná a Vodára zúdúlt negatív free PR piaci értékét, lehet, hogy kiderülne: a Voda vesztett többet.

Maszatolás 2.0 - Hírbehozó, Webisztán
Mind között a kedvenc írásom. Akkor is az lenne, ha az egész írás csak az első bekezdésből állna.

Karmamedia - Szóljon rólunk!
Bár a post leginkább a nyilvánvalót írja meg, egy fontos mondatot itt olvastam először:
"...ezzel vált ugyanis a multik szemében felnőtté a magyar közösségi média."
Azon lehet vitatkozni, hogy kinek mit jelent ez a mondat, de néhány dolgot minden márkának megüzen: Ha nem tanultad meg a közösségi médiát, akkor félj tőle és eszedbe ne jusson alábecsülni. Tanúsíts tiszteletet, azaz tanuld meg, mielőtt az tanítja meg neked a szabályait.
Teszem hozzá, hogy lassan el kell tudni fogadni a tényt, hogy a közösségi média nem "csak" egy kommunikációs csatorna, de hamarosan a kutatás, a termékfejlesztés és a kereskedelem alapvető helyszíne lesz, ahol nem lehet uralkodni, viszont alázattal kell szolgálni a fogyasztót.

Kreatív Online - A sárzuhany
Számomra Román Balázs cikke a legjobb első elemzés volt. Nem finomkodott, de szakmai maradt és lazán túllépett azon, hogy esetleg a Voda besértődik és elfelejt hirdetést hozni a Kreatív Csoportnak vagy a PPH-nak.

Bird (Inuit PR Network) a Csiripen - Aki egyszerűen lehülyézte a Vodát
No de nem is ez a lényeg. Ez az írás rámutatott arra, hogy a Vodafone-nál a marketinggel foglalkozó "szakemberek" csak lila ködnek és néphülyítésnek élik meg a dollármilliókért felépített pozícionálást, márkaimázst és kommunikációs kampányokat ...vagy egyszerűen csak ovodista módon nem értik azt, hogy a kommunikáció nem egy logó-headline-kép kombót jelent:
Nade könyörgöm, ez a Vodafone! Az a cég, ami teljesen egyértelműen a legfiatalosabbnak, legszabadszájúbbnak, legprovokatívabbnak pozícionálta magát a hazai piacon! Akkor mi a gond azzal, ha valaki érti is ezt, és ennek megfelelően kommunikál? Lehet ekkora rés a piac érzékelése és a cég vezetőinek elképzelése között a cég megítéléséről? És ha lehet is - felmenti-e a vezetőséget a felelősség alól, hogy képtelenek voltak értelmezni a kirúgás, mint kommunikációs aktus hatásait? Komolyan azt gondolták, hogy ennek pozitív üzenete lesz?

Persze ezeken kívül is született még rengeteg jó és kevésbé jó, szakmai és kevésbé szakmai írás a témáról, és még több, amiről még csak nem is tudok. Ebből a mennyiségből pedig a régivonalas és kezdő marketingeseknek megint le kell vonni egy tanulságot. Az online közösségi világ nem egyenlő a Facebook-kal és a Twitterrel, bármennyire is divatos szavak ezek. A háromszázezres magyar blog-szféra képes ledózerolni a világ összes pénzén megvásárolt PR megjelenéseket. Azaz ahelyett, hogy elfedésre, csúsztatásra és megmagyarázatra fecsérelné el a márka a marketing büdzséjét, ideje "truth driven" komunikációra váltani. Kihasználni az erősségeket, elismerni és változtatni a gyengeségeken. Így épül a bizalom, ami a hatékony kommunikáció és a sikeres sales alapja.

Minden jószándékommal javaslom a Vodafone kommunikációval foglalkozó vezetőinek és kollégáinak ezt a belinkelt összefoglalót memorizálni, mint az első óra anyagát. (De ajánlom ugyanígy minden cégvezetőnek és marketinggel foglalkozó kollégának is. Akkor is ha újak az információk, akkor is ha már ezerszer hallott ismétlésnek érzik)

Az Addict epollja nem egy reprezentatív kutatás, de a témát lezáró illusztrációnak megteszi.
A kérdés: Helyesen járt el a Vodafone, amikor kirúgta a twitterfelelősét?




2009 utolsó bejegyzése volt ez és érdekes módon talán 2009 legjellemzőbb és legtanulságosabb szakmai tartalma is. Nem nehéz ennél jobbakat kívánni 2010-re.
Boldog új évet kívánok minden olvasónak.
Na elő azokkal a pezsgőkkel...

Alvenda - Social Shopping Takes on New Meaning with Newsfeed Purchasing

Fully functional retail stores in your Facebook newsfeed.

Abbey Klaassen @ Advertising Age

As Facebook wades deeper into the e-commerce space with its payments system, a gift store that sells real items and retail stores on brand pages, it was only a matter of time before someone figured out a way to enable shopping in what is arguably the site’s most valuable real-estate: the newsfeed.
In this case, that someone isn’t Facebook but Alvenda, a Minneapolis-based startup that has already been moving retail stores into banner ads and letting people make purchases directly from the ad units.

“Instead of having one e-commerce store you have hundreds of millions,” said Alvenda CEO Wade Gerten. “We package it up as a banner ad and traffic it all over the web.” More interestingly, though, the company is packaging up those stores and putting them in social-network sites.




In August, Alvenda and 1-800-Flowers made headlines for launching the first e-commerce store on a Facebook brand page. That store required users to head to the 1-800-Flowers page and click on the store tab to shop. But when Alvenda launches the newsfeed stores, users won’t even have to leave their feed to make a purchase.

“The fan-page store was fun and groundbreaking, but what social shopping really looks like is between friends,” said Mr. Gerten, who founded the company with former Target.com Marketing Chief Brian Howe. He said the company will launch in-newsfeed shopping before the holidays with several yet-unnamed retailers.

A hypothetical example of how it works: You create a gift registry on Target.com or Macys.com, and by hitting a button you can share your registry with all your friends on Facebook. They’ll see the notification in their newsfeed—”Karen has shared her gift registry”—and, without leaving the newsfeed, Karen’s friends can purchase off the registry. Users could also compile wishlists on retailer sites (or e-commerce-enabled brand pages) that they share with their Facebook newsfeed. Their friends will then have the option to pool their money to purchase items from that wishlist together.

Sharing shopping information in the Facebook newsfeed is an interesting idea, but Alvenda and the retailers with which it launches will have to tread lightly. Facebook got into hot water for sharing users’ purchases via the newsfeed a few years ago with its Beacon launch, a mistake it chalked up to not giving consumers enough explanation and control.

A recent study by Ripple6 and The E-tailing group suggests 83% of people want to share information about their purchases and that 43% credit making purchases as a result of their social-networking surfing. And given that Facebook is commanding an ever-greater amount of people’s internet time—more than five hours a month, according to July Nielsen data—it’s no wonder retailers are keen to explore e-commerce on social networks. JCPenney, for one, has an active Facebook page. It stops short of actually selling products on it, but has a “shop” tab and links to its own site.

Facebook has made several moves to enable more e-commerce experiences. It expanded its currency program, Facebook Credits, which operates a bit like a Facebook -only Pay Pal system: users can buy credits and use them to buy things such as virtual gifts. More recently, Facebook has allowed developers to add real gifts to its gift shop, so in addition to, say, buying a virtual teddy bear, one can buy an actual teddy bear and have it shipped to a friend’s house.

Facebook doesn’t actually do any e-commerce itself but it has created a platform, not unlike eBay, in which its buyers can find sellers and, eventually, it seems likely Facebook Credits could be the currency for many of the transactions that occur on the site. Right now Facebook doesn’t make money through Credits, short of generating revenue on sales on its own virtual gifts, but that could change.

There’s another reason Facebook is ripe for big retail, Mr. Gerten said. “It’s the first Christmas you’ll have multiple generations within Facebook. If my dad wants a BluRay player, my brother and I can go in there and divvy it up for him.”


Read Avon's case study here

2009. dec. 15.

IKEA : Augmented Catalogue - a very simple but brilliant idea


OK, csörögjetek ránk - Vajon tényleg a Voda lesz a sztori legnagyobb vesztese?

2009.12.15 00:00 - Epillanatban 2057 fan fejezi ki lesajnálatát a Vodafone vezetésének, a márkának és értetlenkednek, hogy a próbaidejét éppen kitöltő Suba János bőrszékének miért kell továbbra is a szóbanforgó segget szolgálnia?
Eközben a magyar reklámszakma, ahol csak lehet, duplán fejezi ki szégyenérzetét, mert bár Suba János nem tartozott a legismertebb kreatív kollégák közé, régebben mégiscsak szövegíróként, majd később kreatívigazgatóként kereste mindennapi kenyerét.


Ilyen és ehhez hasonló kommenteket hall és olvas az ember megszámlálhatatlan mennyiségben, miközben két márka keveredik a korpa közé. A Vodafone és a T-Mobile.
Csak a rend kedvéért idevágom az Index összefoglalóját, hogy mi is történt december 4. és 9. között:
A Vodafone menedzsere lett a Twitter első ismert magyar áldozata. Mint megírtuk, a T-Mobile a pénteki leállása alatt nem tudott kommunikálni, így egész délelőtt fogalma sem volt az országnak arról, hogy a szolgáltató hálózatán miért csak akadozva lehet telefonálni. A T-Mobile egy Twitter-üzenetben közölte: "A hálózati problémával kapcsolatban lesz hivatalos tájékoztatás. Türelmeteket kérjük!"
Frappánsan reagált erre a Vodafone hivatalos Twitterét kezelő marketinges: "OK, csörögjetek ránk ;) RT"


Gondolom a poént nem kell elmagyarázni senkinek, ezúton is köszönjük a Vodafonnak a szórakoztató perceket. Még a Google hirdetéseiben is megjelent, hogy a leállás alatt Vodafonnál lehet telefonálni.



A Vodafone délután hivatalosan közölte, hogy nincs köze a válaszokhoz. Viszont szívesen adnak segítséget a T-Mobile-nak.
Először azt hittem, hogy ez is a poén része. Nyilvánvaló, hogy a T-Mobile a hálózata közelébe sem engedi a rivális Vodafone embereit, még akkor sem, ha segítenének. A vállveregetés ilyenkor nem segít, de a Vodafone Twitteres válasza talán egy fanyar (na jó: igen fanyar) mosolyt kicsalt a T-Mobile kommunikációs gárdájából. Egy null oda, visszakapjátok - gondolhatták a T-Mobile sajtósai.
A Vodafone úgy értékelte, hogy a twitterező menedzser engedély nélkül és sportszerűtlenül nyilatkozott a versenytárs problémájáról. A viselkedése ellentétes a tisztességes versennyel, és úgy ítéltük meg, hogy ezért elbocsátás jár, mondta az Indexnek Suba János a cég kommunikációs igazgatója.
A buzz tsunamija végigsöpört az online közösségeken, aztán kitört az offline világba és most már a vidéki napilapok hasábjain Mari néninek is tudósítanak arról, hogy bizony a magyar kommunikációs ipar egyik meghatározó szereplőjének fogalma nincs a közösségi marketing írott és iratlan szabályairól. (Nem mintha úgy általában a többieknek lenne, de az már egy másik írás)

Eközben Müller Tamás történelmi alakká nő. Aki nem volt bátor, csak tette, amit kellett. Ahogy egy edukált és tehetséges szakember teszi. Mert nem is Müller Tamás dobta fel a magyar online kommunikációs történelem legmagasabb labdáját, hanem az, akinek háta mögött már mindig lesznek összekuncogó, ujjal mutogató szakmabeliek: az őt kirúgó főnöke.
És akkor most meg is érkeztünk egy fontos pontra: vajon tényleg Ő, vagy általa a Vodafone a történet legnagyobb lúzere? Mindenhol ezt olvasom, de szerintem valójában távolról sem ez a helyzet. Ha ugyanis jobban megnézzük, ezek a szereplők keveset vagy inkább semmit sem vesztettek. Tamás valószínűleg több, számára igazán testreszabott ajánlatból válogathat majd. Subának sem fog keresztbe törni a karrierje és bár a Vodafone márka heges marad, azért azt senki nem gondolja, hogy nem gyógyul majd 8 napon túl.

Akik igazán veszítenek azok a Voda versenytársai. Bezonyám! A T-Csoport, a Pannon, a UPC, az Invitel és valahány név a naptárban. Nem ismerték fel, vagy különféle üzleti megfontolások mögé bújva elhessegették a magaslabda lecsapásának lehetőségét. Pedig ekkora lehetőség nagyon ritkán adatik.
Napok alatt százezres nagyságrendű WOM, UGC, valós érzelmi kötődés és feszült várakozás termelődött. Olyan feszültség, amire akár ATL kampányt és rekorder sales kampányt építhetne a reklámozó. Tamásnál hitelelesebb és nagybetűsebb HERO nincs és sokáig nem is lesz a piacon. A sor, amit írt, brutálisan gazdag kreatív területet rejt. A várható free media megjelenés és free PR értéke a rekorder ElectroWorld nyitókampányt lenyomná bélyegnek, pedig az 1.5 milliárd forintra rúgott. Ráadásul itt a karácsony. Egy Müller féle jól címkézett sales promo, vagy termékcsomag könnyen javíthatná a gyalázatos éves eredményeket.



És a jó hír az, hogy még nem késő. Még 2-3 hétig ütne a kommunikáció, és talán kissé bágyadtabban, de még akár januárban is feltámadhatna egy Return of the Müller üzenet. Azaz tisztelt versenytársak, ÉBREDJETEK! Nem kötelező vesztesnek lenni. Nem kötelező 2010 év végén azon siránkozni, hogy az éves kommunikáció átlag alatt teljesített, hogy nem volt ötlet, nem ment át az üzenet, nem volt apropó és nem volt elég büdzsé.

A rossz hír, hogy ennek ellenére nagy valószínűséggel kihagyják a ziccert, ahogy a T kihagyta Csondor Kata szintén zseniális történetének meglovagolását is. Pedig Kata történetében semmi negatív vagy savanyú felhang nincs, sőt annál édesebbet még egy kávéskanál koncetrált aspartammal sem lehet készíteni.
A helyzet az, hogy egyelőre a magyar megrendelők túlaggódnak mindent és kizárólag megtervezett kommunikációban képesek gondolkodni. Még ha a dialógus szele pillanatokra meg is érinti őket, képtelenek reagálni a magaslabdákra. Pedig az új kommunikációs erának ez a lényege. Sőt a termékfejlesztés jövője is ez.
Nézzünk meg egy jó példát is: A Vatera kampányra reagáló Deponak a Vatera kampányához képest töredék áron sikerült átadnia az üzenetét a usereknek. Persze jóval kevesebb embert ért el mint a Vatera, viszont sokkal költséghatékonyabban. De szintén látványos példa a Soproni "Magyarország, én így szeretlek" spotjára válaszoló Szőke féle barofi reklám is. A WOM, amit kapott, megsokszorozta a minimális tévés megjelenés értékét és rekorder lett, mert ilyen unalmas kommunikációs téma még soha nem vált ennyire népszerűvé.

Egy vonatot megépíteni és elindítani kopernikuszi összegekbe kerül. De jegyet váltani a következő járatra (legyen az első osztályra szóló helyjegy) minimális befektetés, hogy eljussunk a kívánt helyre.
Hát valahogy így kellene gondolkodni a kommunikációs büdzsék egy részének elköltéséről.

Tisztelt reklámozók, had ne legyen igazam, ne hagyjátok ki a ziccert és éljetek a Müller-Suba klasszikussal!


Update 1.

Az elmúlt hét vesszőfutásának értékelésére Dobó Mátyást (Doransky) kérte fel a Vodafone – értesült a Kreatív.
Az egyik legismertebb magyar blogger a megállapodás szerint 48 órán belül nyilatkozik majd arról, hogy mire jutott, a Vodafone pedig ennek szellemében kezeli a helyzetet.


Az üggyel kapcsolatban a Vodafone Müller Péter kirúgása óta nem reagált, annak ellenére, hogy a lépés nem csak a twitteres közösségben, de a Facebookon és az online sajtóban is felháborodást váltott ki, ráadásul nem csak magyar nyelven, hanem angol nyelvű szakblogokon is foglalkoznak vele.

2009. dec. 7.

Social media strategy

Steve Latham @ Spur Interactive


Coke Zero Facial Profiler - another supercool technology to transmit a brand message

In an effort to promote Coke Zero's extreme likeness to Coca-Cola classic, the brand has teamed with Crispin Porter + Bogusky to launch the Facial Profiler. The Facebook app matches your face up with other Profilers with similar mugs. It utilizes the same facial recognition tech used by law enforcement to locate faces in crowds. Visitors to the site can vote on accuracy of the various match-ups, which will ultimately serve help to refine the system.


Bio-Bak website: sick and funny

Their site is totally sick, but I really like it. It needs plenty of time to discover every single tool and audio-visual joke, but the experience is priceless.